sztremen6@freemail.hu

NÁLAM EDDIG BEVÁLT:    (ezeket az első műtétem és kezelésem után csináltam, ma már van amit másképp csinálok, lásd az aktuális ÉLETMÓD AJÁNLÁS AMI A DAGANAT MEGSEMMISÍTÉSÉBEN SEGÍTETT, lásd Menü)                                        

Én ezeket szedtem illetve szedem mind a mai napig:

C vitamin 200mg (minden nap)

ALKYMER (cápamájolajkivonat) (minden nap)

vörösbor

zöld tea - több orvos is ajánlja, állítólag használ

fekete tea hibiszkusszal, fahéjjal, szegfűszeggel, mézzel

zsálya tea! tele van növényi (fito)hormonokkal, nagyon hiszek benne

méz

MEMOLIFE (minden nap) azóta JÓ a fejem, mióta ezt szedem (bétakarotin, halolaj, lecitin, borágó olaj)

e vitamin, szelén, cink  Vigyázat! a szelén felhalmozódhat a szervezetben, ami káros!

gyümölcsök és zöldségek minden mennyiségben

aminosavak - pl. CULEVIT magyar termék (ma már nem szedem)

Lapacho tea - ma már nem nem iszom, nekem Németországból szerezték be, ma már Magyarországon is lehet kapni

először hónapokig teljes hús- és cukormegvonás, később is csak mértékkel sertéshús tilos minden mennyiségben (Ne add fel, kitartás, tudom nehéz lesz!!!)

mosogatószerek, kozmetikai szerek mellőzése(és itt nem a szappanra, a samponra meg a fogkrémre gondolok)

B6 vitamin jó hányingerre, kórházban is ezt adták sugárterápiánál

ALGOPYRIN - a legjobb és legerősebb házi fájdalomcsillapító, nem érdemes megvárni míg elmúlik a fájdalom, minek szenvedni ha nem muszály

ÖNSZUGESZCIÓ - fontosnak tartom! Húnyd be a szemedet - de nem feltétlenül muszály behúnyni - és képzeld el magad számára a daganatsejteket valamilyen formában, jelenítsd meg őket. Pl. répák=rákos sejtek. Ezután képzeld el, hogy sok-sok nyúl jelenik meg, amik megeszik a répákat, amik ezután eltűnnek. Én például egy viking harcost képzeltem el magamnak, akivel meg kellett küzdenem, erős volt, de én még erősebb, és harc nélkül nem akartam magam megadni. Addig harcoltam vele, amíg el nem szaladt, vagy meg nem halt. Ha kemoterápiás vagy, képzelt el a szert amit beadnak neked, hogy szerteárad az ereidben, a véredben áramlik mint egy puha párna, vagy mint egy képlékeny pamacs, és amint találkozik a rákos sejtre, ráfonódik, körülveszi, és egyszerűen bekebelezi, elpusztítja a rákos sejtet. Találj ki magadnak hasonló dolgokat, vagy ezeket is használhatod, fontos, hogy képekben jelenítsd meg magadnak, hogy a "belső lelki szemeiddel" is lásd és tudatosítsd magadban az elképzelt folyamat valódiságát, hogy az amit elképzelsz magadban az igaz és megtörténik.

Imádkozzál! A Jó Isten meghallgat - én láttam egy álmot, azóta nemcsak hiszem, de TUDOM, HOGY VAN ISTEN, aki meghallgat Téged, aki végtelenül türelmes, megbocsájtó, és szeret Téged. (Ha beteg vagy, vagy ha nem sikerül meggyógyulnod soha ne őt hibáztasd, nem ő akarja így.)

Vedd észre a környezetedben azokat a dolgokat, amikre eddig nem figyeltél, mert az ember természetesnek veszi, hogy azok egyszerűen csak vannak és készen kapja őket: pl. milyen szép kék az ég ha felnézel, hogy milyen illatosak a virágok, hogy hogyan szikrázik a hó, hogy milyen szép  tud lenni a csend, hogy milyen igazak a gyerekek, hogy milyen jó élni!

Ha tényleg mindent megtettél, hogy meggyógyult, akkor elmondhatod magadnak, hogy Te megtettél mindent, és Rajtad aztán tényleg nem múlt. Így emelt fővel - igaz remegő lábakkal és torokszorítva - mondhatod: megharcoltam a harcot, jöjjön aminek jönnie kell, vagy így, vagy úgy.

(Nekem műtét és sugárterápia után a kevésbé rosszidulatú agydaganatom (Astrocytoma) lassan 10 éve nem tért vissza idáig, pedig volt aki fél évet, volt aki egy évet adott a műtét előtt. Az volt a célom a fennti sorok leírásával, hogy segítsek sorstársaimon, és reményt adjak: ha nekem sikerült, nekik is sikerülhet egy kis szerencsével, jó orvosokkal, szerető családdal, hittel, kitartással. Jó egészséget kívánok mindenkinek!)

 FIGYELEM! Ezeket az első daganatom műtéte és sugárkezelése után csináltam.  

Megpróbálom röviden leírni a történetem, nem szeretném túl hosszúan írni-bár tudnék róla hosszasan mesélni- hogy ne unatkozz rajta. 1996-ban voltak az első rosszulléteim, ami nem tipikus agydaganattünetek, mint pl. szédülés, ájulás, kettőslátás, fejfájás. Nekem  "csak" lezsibbadt a bal karom, rá egy hónapra a karomon kívül a bal arcom, rá egy hónapra a bal törzsem és combom is. Ezek a zsibbadások nemnormálisak voltak, ilyet egy egészséges ember nem él át, mintha a villám súlytott volna belém olyan hirtelen és intenzitással történtek, a semmiből jöttek, kb. 15-20másodpercig tartottak, aztán ahogy jöttek úgy el is múltak maguktól. Ezek a rosszullétek egyre gyakoribbak voltak, és egyre rövidült az időtartamuk. Állítólag ezek az agy elektromos kisülései miatt voltak (ez az epilepsziás roham), mert a daganat és a körülötte (férfi tenyér nagyságú) ödéma nyomta az idegeket. A második rosszulét után tudatosult bennem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Elmentem a házi orvosunkhoz aki megvizsgált, kijelentette hogy semmi bajom, többet pihenjek, éljek egészségesebben, és különben is közelít a klimax (26évesen!). Ezután még kétszer említettem neki később, hogy valami nincs rendben nálam, de semmi reakciója nem volt erre. Amikor februárban (fél évre rá hogy először elmentem az orvoshoz) már éjszaka is rosszullétre ébredtem fel, anyám odatelefonált neki (személyes jó ismerősök), hogy csináljon velem valamit mert ez nemnormális dolog ami velem van. Erre az orvos elküldött az sztk-ba idegorvoshoz, aki a szakrendelésen a reflexeimnél nem talált semmit, a papíromra "pánikroham?"-ot írt fel. De azért elküldött egy CT-re is, ahol egy foltot találtak az agyamban, ami "nem tumor", de nincs vérellátása. Erre beutaltak a kórházba, ahol az első három nap csináltak is velem valamit, utána csak (azt hiszem notropillal) infúziókúrát kaptam (+nyugatatókat adtak amit nem vettem be mert az első dbtól fizikailag rosszul éreztem magam), hogy átmossák az ereimet, hogy azok ne duguljanak el. Idősebb embereknél szokták ezt évenként elvégezni, akiknek vérkeringéssel kapcsolatos problémáik vannak. Elküldtek a végén Pestre MRI-re, na és ott derült ki, hogy itt valami tényleg nagyobb baj van, de még mindig nem derült ki hogy tumorról van-e szó (ami már akkor 2,5-3cm-es volt). Elküldtek az Amerikai útra egy parazitaspecialistához, mert azt hitték hogy egy betokosodott parazita van az agyamban. Magyországon évente 2 ilyen eset szokott előfordulni állatsimogatástól vagy nyers hús fogyasztásától - na itt kezdtem igazán megijedni és rosszul érezni magam. A specialista megállapította, hogy ez csak egy sima kis agydaganat, majd megműti, de sokan várnak műtétre, ezért ki kell várni a sorom, addig is nézzük meg milyen gyorsan nő, merre nő. Ha kétszer-háromszor elájulok, na akkor majd megfontolja hogy ne vegyen-e előbbre a műtétek sorrendjénél. Ez volt 97 március végén. Novemberben hívtak fel telefonon otthon, hogy elő vagyok jegyezve műtétre!!!!!!!! Megkérdeztünk az Amerikai úton dolgozó másik agysebészt is, aki mikor megtudta, hogy a másik fog műteni teljesen lecseszett, hogy akkor miért őt faggatjuk, és én döntöttem, hogy a másiknál fogom megműtetni magam, hagyjam őt a francba békén. (Elnézést, hogy így fejezem ki magam) Megmondom őszintén: úgy éreztem magam, hogy számukra csak egy darab hús vagyok a futószalagon, nem úgy kezeltek mint ahogy egy EMBERI LÉNYT. Most is ha rágondolok, egyszerűen azt gondolom, ez csak egy rossz álom volt, de sajnos igaz. Ezután visszaszállítottak mentőkocsival haza az otthoni kórházba, ahol mondtam az osztályvezető főorvosnak hogy mi volt, és hogy bárki egy fejszével ki veheti vmi tanyán a fejemből azt az agydaganatot , de azok az Amerikai úton NEM, mert nem bízok bennük. Szerencsémre a főorvos megértő volt, és elküldött Miskolcra ahol ő is 20 évig dolgozott korábban. Miskolcon a főorvos (dr. Dobai József) megnézte a leleteimet, és azt mondta, hogy nem érdemes ezzel várni, azonnal megműti a következő hét elején. Április 7-én volt a műtétem. Ebben az orvosban nagyon megbíztam, emberként beszélt velem, nyugodt volt, nem dohányzott - vagyis nem remegett a kezem. Lehetett vele normálisan megbeszélni az aggodalmaimat. Azt mondta, hogy ő radikálisan szokott műteni, tehát jól körülvágja a daganatot, hogy legyen vmi értelme műtétnek. Készüljek fel, hogy a bal karom 100% hogy le fog utána bénulni, de lehet hogy a bal lábam is, mert a daganat a bal oldali mozgatóidegeken van rajta. Elmondta a lehetőségeimet. Eközben a férjem elment Ausztriába és Németországban is több agydaganatsebészhez személyesen, vitte a leleteimet és kérdezősködött. Ezekben az országokban félnek az orvosok, hogy műtét után ha lebénul a beteg, akkor beperelhetik őket, ezért csak felületesen vágják ki a tumort, hogy ne sérüljenek nagyon az agyi idegek. Szerintük úgyis meghal kis időre a páciens a műtét után is, azt a kis időt meg élje le emberhez méltóan, tehát nem bénultan. És így az orvosi presztizsükön sem esik csorba. Nekem volt aki fél évet, volt aki egy évet adott a műtét utánra. No. Nem szeretnélek titeket megijeszteni, én is még itt vagyok ahogy mások is. A műtét után nem bénultam le, bár a bal karom kicsit gyengébb lett, de senki nem veszi észre rajtam. Lehet hogy azért - gondolom én - mert 10évig zongoráztam keményen, ezért az az agyrészem fejlettebb - ez bizonyított tény - mint más hétköznapi embereknél. A műtét után sugárterápíát kaptam, 25 vagy 27 adagot a max. 30ból. Álllítólag a sugárterápiát nem lehet agyasoknál végtelen számban adni, mert roncsolja az egészséges agysejteket is. Ezután negyedévenként, egy év után félévenként majd évenként MRI kontrasztanyagos kontrollom volt. 5 évre rá a műtétre azt mondták, hogy nem szükséges többér az MRI, csak akkor ha panaszom van. (Én úgy gondolom, ha panaszom van, akkor már régen késő) Legutoljára 3 évvel ezelőtt voltam ellenőrzésen, nem volt semmi. Tavasszal és néha nyáron szokott olyan kb.2 hetes időszak lenni amikor szédelegni szoktam. Műtét után nagyon nem jól éreztem a fejem, ezen a MEMOLIFE segített, amit rá másfél évre fedeztem fel magamnak, az agyi vérkeringést serkenti, bioanyagok vannak benne, korlátlanul szedhető. Én nyolc éve szedem C-vitaminnal és Alkymerrel (halolaj) együtt minden nap, mindegyikből naponta csak 1-1 szemet. Néha tartok évente 2-4-szer 2 hetes szüneteket slamposságból. Fáradékonyabb lettem a beavatkozás után. A sugárterápia úgy legyengített hogy 1 év kellett, hogy újra előrekapjak. A hajam nem nőtt vissza rendesen, nagyon gyér, és hátul ahová irányították van egy kopasz foltom, mert elégette a hajhagymákat.  Kímélő életmódott írtak elő, de ezt nem engedhetem meg magamnak.  A műtétre rá két évig rokkantnyugdíjat kaptam és otthon voltam, utána a TB felülvizsgálaton visszaírtak 30%-nak mintha kinőttek volna az elpusztított agysejtjeim, én meg nem fellebbeztem meg (talán büszkeségből). Befejeztem az abbahagyott főiskolámat, most is  tanfolyamra járok, férjhez mentem - ilyen hajjal is -, nevelem a 16 éves lányomat, vettünk egy csivavakutyát, ellátom a hörcsögeinket, teknőseinket, halainkat otthon (a gyereké, de a pucolás meg etetés, sétáltatás rám marad), dolgozom a férjem bt.-jénél (mert máshol nem találtam munkahelyet, egyébként a cég szó szerint a csőd szélén áll). Ha bármiben tudok segíteni vagy tanácsot adni, írj, segítek ha tudok! (lásd vendégkönyv) Kissé hosszúra sikerült a beszámolóm, de szerintem minnél több információval rendelkezik az ember, annál jobban tud dönteni. Fontosnak tartom ezt. Remélem minden rendbe jön nálad is. Üdvözlettel: Sztremenzsuzsi